2010. aug. 24.

100 és 32 - avagy keresem az utam

Már rég terveztem, hogy hosszabban írok, mert sok jó téma merült fel más blogokban. Az írásom külön apropója, hogy kettős ünnepet is tartok, mert ez a 100. bejegyzésem és egyben évforduló is az életemben.

Az utóbbi év rengeteg változást hozott.
A minijeim nyár elején töltötték be a 2. életévüket, hihetetlen tempóban fejlődnek, elhagyva a babás dolgaikat és igen valószínű, hogy ez egy korszak végét is jelenti az életemben, ahogy a családunkéban is. Szembe kellett néznem azzal, hogy a feleség és anya szerepek mellé betársul a dolgozó nőé is.
Véletlenekben meg nem hiszek. Sok-sok évnyi drótos kihagyás után februárban valami hirtelen jött ötlettől felindulva beütöttem a keresőbe az egyik legnevesebb hazai drótékszeres, Laták nevét és elsőként egy fórumot írt ki ráadásul egy olyan oldalon, ahol már regisztráltam, más témában írogattam. Csatlakoztam, ahol kedvesen fogadtak. Pár nap alatt ezernyi drótcsodára leltem, ami annyira felbolydított, hogy újra nekiláttam és már szinte az elejétől fogva jöttek a lelkes visszajelzések. Rá pár héttel derült ki, hogy a cég, ahonnan Gyed-re mentem, nem tud visszavenni. Tudom, a törvény… Annak ellenére, hogy kishazánkban a csodával egyenlő, hogy 3 kisgyermekkel bárhova felvegyenek, megegyeztünk… és keresem az utam.

Mit nem szeretnék?
1. 8 vagy annál több órás munkát, mert nem az intézményeknek szültem a gyermekeimet, s mert ugye itthon a részmunkaidő szintén az álom kategória. Ha még is sikerülni utóbbit találnom, a nyert időt ne utazgatással töltsem, így a napi 2-3 órás oda-vissza út nem fér bele.
2. Idegeskedni, ha valamelyik lebetegszik, ha szünidő van, ha valami napközben összejön, mint mondjuk lenyeli egy játék vasgolyóját és be kell rohanni az oviba érte, majd ultrahangra vinni egy gyermekkórházba, ami pl, idén megtörtént, s bármi más történhet máskor is. 3 gyermek, háromszoros esély bármire…
3. Felőrlődni a szerepek között: jó feleség, jó anya, jó munkaerő, jó háziasszony és még ki tudja mi. Nem csodálom, hogy sok család szétzilálódik, élnek a családtagok egymás mellett, alig találkoznak, rohannak, közben változnak, s már nem is ismerik egymást. Máskor a nő feladja, kikészül, hátrahagyva mindent, elmegy (akár lélekben, de sokszor valóban fizikailag is) negyvenakárhány évesen a családjától önmegvalósítani.
4. Azt a kincset, amire ismét leltem félredobni, mert az előző szituban kizárt, hogy bármi hobbinak is élni tudjon az ember, max. sok-sok év múlva, ha már a gyerkők annyira nem igénylik az anyai közelséget. Mert sok éven keresztül ezt az éjszakázást nem lehet csinálni. A gyerkőknek, s főleg az ikreknek „hála” van benne bőven rutinom, de érzem a kimerültséget. Hosszú távon a visszájára fordul.
5. Ugyanakkor van 2 humán diplomám (szociális munkás és mentálhigiénés szakember), olyan szakmám, ami szintén nem csak szakma, hivatás. Ezt sem hagynám veszni.
Korábban a gyermekvédelemben dolgoztam. A legutóbbi munkahelyem előtt az ország egyik legkeményebb intézményében voltam, s ha máshol kapnék állást, pillanatnyilag érzelmileg nem biztos, hogy bírnám. Átalakított az utolsó 4 év, érzékenyebbé tett, szinte tuti kiborulnék 1-1 eset kapcsán, meg általában csak a tűzoltással foglalkoznék. Szép meg nemes, de nem biztos, hogy kisgyermekes anyának való. Most úgy érzem, nem tudnám letenni, otthagyni a munkahelyemen az „eseteket”, ezt meg nem kívánom a családomnak. Belefásulni szintén nem jó.

Mit szeretnék? Az előző kör pontjai alapján:
1. Részmunkaidőt és a jól végzett munkámért annak megfelelő bért.
2. Rugalmas időbeosztást, akár otthon is végezhető munkát.
3. Családot, hiszen azt nem csak létrehozni kell, s aminek a szíve a nő. A feleség, az anya. Ha én zilált, kiégett, kapkodó, kifacsart, már-már boldogtalan vagyok, a körülöttem levők megsínylik. Általában nagyon.
4. A kézművesek között rengeteg új ismerőst, már-már barátot találtam az utóbbi hónapokban. Hasonló gondolkodással, célokkal, gondokkal.
Mellettük még igen sok kedves, remek embert is, akik megbíznak bennem, a munkámban. Akik közül páran rám bízzák a kisebb-nagyobb titkaikat, ami fontos az életükben, hogy formáljam meg.
Szeretném ezt megtartani, és ugyanakkor a fejemben kavargó ezernyi ötlet legalább kis részét megvalósítani! Ez egyfajta önkifejezés, ami nekem öröm, de amivel ráadásul másoknak is azt tudok okozni!
5. … ez még jó kérdés… Az elsődleges prevenciót nagyon szeretem, dolgoztam is benne, illetve akár vegyíthetem is a kézművességet, a drótozást és a mentálhigiénét.

Még alakul… Adtam magamnak kis időt, a férjem, társam támogat benne, vannak céljaim, egy minimum, amit el szeretnék érni. Nem csak anyagilag. Látok pár lehetőséget, megteszem, amit lehet, amit tudok, aztán eldől, merre is visz az utam.

A keresztapám mondja mindig az Életről, hogy az ne csak sikeres, hanem sikerült is legyen. Igyekszem.

14 megjegyzés:

  1. ... és még egy szám: ma pont 60-an vagytok! Köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. Hát nem könnyű, remélem minden sikerül amit elterveztél:)
    Nekem a 30:) fordulópont volt az életemben:)
    Úgy látom nem csak én voltam vagyok ezzel így:))) Az biztos , ha te nem érzed jól magad a bőrödben...az az egész családra kihat...én is átéltem bár nekem nem ikreim vannak csak a két fiú , akik közt 20 hónap a korkülönbség:))))
    Szóval csak előre, Látszik és tudod mit is szeretnél, én úgy vagyok vele, hogy szembe jön veled az utcán a lehetőség csak észre kell venni és ami még fontos ÉLNI KELL vele !!!
    Sajnos én egy két lehetőséget elszalasztottam máig bánom, de jöttek újabbak.....
    Az nagyon jó, hogy a párod támogat...
    Kívánom teljesüljön minden álmod....

    VálaszTörlés
  3. Én is hasonló cipőben járok. Bár nekem még csak egy kis fiam van, de már most látom, hogy mi lenne ha vissza kellenem mennem dolgozni. 8 óra vagy annál több munkaidő, ezerfelé figyelni, és mind miatt aggódni. Ezt én nem akarom. Én is szerencsés vagyok a férjem mindenben támogat és én még mindig félek, hogy a drótozásból, most már a szenvedélyemből több is legyen. Az a jó, hogy én is olvashatom mások gondolatait, gondjait, örömeit amelyek segítenek, és remélem oly annyira, hogy összeszedjem magam és belevágjak egy előre ismeretlen világban.
    Sok kitartást, és örömöt kívánok céljaid elérésében.

    VálaszTörlés
  4. Nekem ugyan nincs (még) gyermekem, "csak" egy 8 órás munkám. Igazából hálás vagyok a Sorsnak, hogy olyan munkakörben dolgozhatok, amilyenben szerettem volna, és ennek köszönhetően megvalósult egy álmom: Pestre költözhettem. Mi több, megismertelek Téged végre személyesen, valamint alkalmam van találkozni más Alkotókkal is. Viszont már most tudom, hogy ha egyszer nekem is lesz családom, nem szeretnék visszamenni dolgozni. Így sincs elég időm a hobbimra, munka és gyerek(ek) mellett még ennyi sem lenne.

    Sok erőt, kitartás és boldogságot kívánok neked!

    VálaszTörlés
  5. Én voltam a 60.? De jó. ÉS még jobb, hogy idetaláltam. Az én picurkám még csak 1,5 éves, de nagyon úgy tűnik, hogy nekem sem lesz hová visszamenni. Remekül összefoglaltad a lehetőségeket, álmokat, helyzetet. Aki ilyen jól 'lát', annak sokkal könnyebb lesz! Sok sikert!!!

    VálaszTörlés
  6. Teljesen átérzem amit írtál, megértelek, ugyanabban a cipőben járunk, leszámítva a gyerkőcök számát :) Remélem, és kívánom, hogy minden úgy alakuljon, ahogy szeretnéd! További jó útkeresést!

    VálaszTörlés
  7. Gratulálok minden jeles számhoz! :)))
    Számomra hihetetlenül aktuális a téma amit felvetettél: tegnap voltam 33, a kisebb gyermekem lassan 2 éves, a GYED alatt (még az előző lányommal) megszűnt a munkaviszonyom (lejárt a határozott idejű szerződés, de az úgyis nagyon messze lenne), stb...
    Viszont annyival bonyolítom a témát, hogy IMÁDTAM a munkám, mert kreatív volt, kihívásokkal, buktatókkal de főleg sikerekkel teli, kellet sokat gondolkodni, de volt benne manuális tevékenység is... Szóval pont nekem való volt, ráadásul ahhoz úgy érzem túl sokat fektettem belé, hogy ezt veszni hagyhassam. Nem beszélve arról, hogy messze még a nyugdíj, :) a gyerekek előbb utóbb más típusú szülői készenlétet fognak igényelni, és amellé bőven elfér a munka, persze lehet ez valami rugalmas, itthoni munka is, de igazából én kimondottam vágyom már vissza, de közben én sem szeretném a családot hanyagolni... Ráadásul főként Pesten tudnék elhelyezkedni, ami ugye mégsem 5 perc Székesfehérvártól. Itt is megvan helyben "álmaim munkahelye", de ott meg jelenleg nincs hely. Szóval iszonyúan nehéz ez szerintem azoknak, akik mindnen fronton szeretnének megfelelni a maguk elvárásainak...

    VálaszTörlés
  8. Drága Vera!

    Én is hasonló dolgokat gondoltam végig az elmúlt 1-1,5 évben, (igaz még gyerkőcünk nincs, de dolgozunk a projekten) és döntöttem úgy ahogy döntöttem,(írtam már róla). Kívánom, hogy élt meg az álmaidat és megtaláld az utad. Egyben biztos vagyok, ha TUDOD MIT AKARSZ, akkor sikerülni fog!!!:-))) Sok sikert és új és új megvalósítandó álmokat kívánok!:-)) Marcsi

    VálaszTörlés
  9. Köszönöm, hogy ennyien írtatok, és többen magánba is megkerestetek! Reagálok majd, de most eléggé elhavazódtam!

    VálaszTörlés
  10. Először is gratulálok!
    Másodszor erre én sok mindent nem tudok mondani. Teljesen más életkorban járok,teljesen más problémákkal,de azért néha én is őrlődöm hasonló kérdéseken. Bízz magadban, az a lényeg, és ne add fel teljesen az életed,az álmaid, nehogy befásulj! :)

    VálaszTörlés
  11. Kedves Vera!
    Ezt mintha én írtam volna! Keresem az utamat én is és remélem lassan rátalálok!

    VálaszTörlés
  12. Köszönöm, hogy ennyien írtatok, a sok-sok jókívánságot is és az őszinteségeteket meg különösen! ... és persze kívánom nektek is, hogy jól sikerüljön az életetek, megtaláljátok azt amit (és akit) kerestek!

    Hunszil: A kevesebb mint 1 év korkülönbség is nehéz, mintha ikrek lennének! Az elszalasztott lehetőségeket szerintem el szabad síratni, de belesüppedni az érzésbe nem! S igen, új fények gyűlnak, csak a korábbiakból tanulva merjünk élni velük! Ez vonatkozik bármire az életben...

    Mandala: Hihetetlen erőt ad, ha a társad, környezeted támogat abban, amit szeretsz! Hiszem, ha valóban a drót az utad, akkor jól alakulnak majd a dolgaid! Gyönyörűeket alkotsz, mindegyiket megnézem, még ha nem is kommentelek az összesre! :-)

    Zsamo: a sorrendek életünkben mindig változnak. Hol az egyik nyer nagyobb teret, hol meg a másik, vagy épp egy új bukkan fel. Ha nyitott szívvel és önmagadra figyelve keresel, ha kisebb-nagyobb kacskaringókkal is, de hiszem, hogy megtalálod az egyensúlyt!

    VálaszTörlés
  13. Írom tovább. :-)

    Horimarika, Kame: Köszönöm nektek is! Keressetek és bízzatok, még ha néha nagyon nehéz is!

    Kobema: Nagyon kemény, amiről írtál! Sajnálom, hogy nem tudsz majd visszamenni oda ahol szerettél dolgozni! Önmagunkkal szembeni magas elvárások: abba szinte csak beleőrülni lehet, valamit muszáj lejjebb adni, képtelenség mindennek tökéletesen megfelelni... szerintem (szűz vagyok, de uramnak sokat köszönhetek e tekintetben -is)

    Kobema: Drukkolok nagyon, hogy neked is beváltsa reményeidet a váltás, változtatás!

    sesame: Neked szuper egyetemista éveket kívánok! Töltekezz tudással, barátokkal, járj tovább is nyitott szemmel! ... a drótok azért ne rozsdásodjanak be! ;-)

    Álomjáró: Ha járod az álmaidat akkor nagy baj nem történhet! :-)

    VálaszTörlés