Kérem, az úgy történt...
Van nékem egy igen kedves unokatestvérem, akivel egyben igen jó barátnők is vagyunk. Mit is adhatnék neki karácsonyra mást, mint egy drótékszert. Persze, kizárólag SK!
Akkoriban éppen a kb. 4 éves drótszünetem volt, de erre a darabra ezt megtörtem. Sok időm nem volt, ellenben 3 nagyon minimitthon az igen, így jó drágán vettem valami gumis madzagot, amit nagyon istenítettek, arra fűztem gyöngyöket a nyaklánc részre. Pár hónapja Anna mondta, hogy ez a hiper-szuper madzag biza elszakadt, megjavítanám-e, hogy viselhesse az éket,mert a medált igan-nagyon szereti. Természetesen igen, aztán ennyiben maradtunk.
Ritkán is találkozunk, de végre mikor az új lakása elkészült, elhívott azt megmutatni.
Néztem a szobáját, és észrevettem, hogy ott hevert az asztalán... az elszakadt lánc... Igen, a képen a fehér medálos.
Ő épp máshol volt, én meg lenyúltam. Nem hagyhattam ott így szegényt! Hőn szeretett unokanővérem mit sem sejtett.
Aztán itthon láncot tettem rá, és készítettem mellé egy újabb ékszert.
Mivel pont előtte még egy üzletközpontba beugrottunk, ahol én kihasználtam, hogy van egy hobbibolt is, hát elkísért oda. Míg én molyoltam a gyöngyök között, ő is kinézett magának 2 félét. Egy pillantással nyugtáztam, hogy szépek, aztán mentünk is ki. Rá 1-2 hétre visszamentem és megvettem őket. Háááát, pillangó gyönggyel még nem volt dolgom... Dróttal ezt összehozni meg hogyan lehetne? Jó ötletnek tűnt hozzá a vörösréz.
A legközelebbi traccspartinkra, ami közel volt a névnapjához, magammal vittem őket. Felköszöntöttem, és a fehéret kis zacskóban odaadtam neki... a rózsaszín meg rajtam volt. Szegény, egyrészt nagyon meglepődött, másrészt igen sóvárgott. Aztán az újat leakasztottam a nyakamból és az övére tettem...
Hát, valahogy így történt.
Asszem, ő megbocsátott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése