100 és 32 - avagy keresem az utam

Már rég terveztem, hogy hosszabban írok, mert sok jó téma merült fel más blogokban. Az írásom külön apropója, hogy kettős ünnepet is tartok, mert ez a 100. bejegyzésem és egyben évforduló is az életemben.

Az utóbbi év rengeteg változást hozott.
A minijeim nyár elején töltötték be a 2. életévüket, hihetetlen tempóban fejlődnek, elhagyva a babás dolgaikat és igen valószínű, hogy ez egy korszak végét is jelenti az életemben, ahogy a családunkéban is. Szembe kellett néznem azzal, hogy a feleség és anya szerepek mellé betársul a dolgozó nőé is.
Véletlenekben meg nem hiszek. Sok-sok évnyi drótos kihagyás után februárban valami hirtelen jött ötlettől felindulva beütöttem a keresőbe az egyik legnevesebb hazai drótékszeres, Laták nevét és elsőként egy fórumot írt ki ráadásul egy olyan oldalon, ahol már regisztráltam, más témában írogattam. Csatlakoztam, ahol kedvesen fogadtak. Pár nap alatt ezernyi drótcsodára leltem, ami annyira felbolydított, hogy újra nekiláttam és már szinte az elejétől fogva jöttek a lelkes visszajelzések. Rá pár héttel derült ki, hogy a cég, ahonnan Gyed-re mentem, nem tud visszavenni. Tudom, a törvény… Annak ellenére, hogy kishazánkban a csodával egyenlő, hogy 3 kisgyermekkel bárhova felvegyenek, megegyeztünk… és keresem az utam.

Mit nem szeretnék?
1. 8 vagy annál több órás munkát, mert nem az intézményeknek szültem a gyermekeimet, s mert ugye itthon a részmunkaidő szintén az álom kategória. Ha még is sikerülni utóbbit találnom, a nyert időt ne utazgatással töltsem, így a napi 2-3 órás oda-vissza út nem fér bele.
2. Idegeskedni, ha valamelyik lebetegszik, ha szünidő van, ha valami napközben összejön, mint mondjuk lenyeli egy játék vasgolyóját és be kell rohanni az oviba érte, majd ultrahangra vinni egy gyermekkórházba, ami pl, idén megtörtént, s bármi más történhet máskor is. 3 gyermek, háromszoros esély bármire…
3. Felőrlődni a szerepek között: jó feleség, jó anya, jó munkaerő, jó háziasszony és még ki tudja mi. Nem csodálom, hogy sok család szétzilálódik, élnek a családtagok egymás mellett, alig találkoznak, rohannak, közben változnak, s már nem is ismerik egymást. Máskor a nő feladja, kikészül, hátrahagyva mindent, elmegy (akár lélekben, de sokszor valóban fizikailag is) negyvenakárhány évesen a családjától önmegvalósítani.
4. Azt a kincset, amire ismét leltem félredobni, mert az előző szituban kizárt, hogy bármi hobbinak is élni tudjon az ember, max. sok-sok év múlva, ha már a gyerkők annyira nem igénylik az anyai közelséget. Mert sok éven keresztül ezt az éjszakázást nem lehet csinálni. A gyerkőknek, s főleg az ikreknek „hála” van benne bőven rutinom, de érzem a kimerültséget. Hosszú távon a visszájára fordul.
5. Ugyanakkor van 2 humán diplomám (szociális munkás és mentálhigiénés szakember), olyan szakmám, ami szintén nem csak szakma, hivatás. Ezt sem hagynám veszni.
Korábban a gyermekvédelemben dolgoztam. A legutóbbi munkahelyem előtt az ország egyik legkeményebb intézményében voltam, s ha máshol kapnék állást, pillanatnyilag érzelmileg nem biztos, hogy bírnám. Átalakított az utolsó 4 év, érzékenyebbé tett, szinte tuti kiborulnék 1-1 eset kapcsán, meg általában csak a tűzoltással foglalkoznék. Szép meg nemes, de nem biztos, hogy kisgyermekes anyának való. Most úgy érzem, nem tudnám letenni, otthagyni a munkahelyemen az „eseteket”, ezt meg nem kívánom a családomnak. Belefásulni szintén nem jó.

Mit szeretnék? Az előző kör pontjai alapján:
1. Részmunkaidőt és a jól végzett munkámért annak megfelelő bért.
2. Rugalmas időbeosztást, akár otthon is végezhető munkát.
3. Családot, hiszen azt nem csak létrehozni kell, s aminek a szíve a nő. A feleség, az anya. Ha én zilált, kiégett, kapkodó, kifacsart, már-már boldogtalan vagyok, a körülöttem levők megsínylik. Általában nagyon.
4. A kézművesek között rengeteg új ismerőst, már-már barátot találtam az utóbbi hónapokban. Hasonló gondolkodással, célokkal, gondokkal.
Mellettük még igen sok kedves, remek embert is, akik megbíznak bennem, a munkámban. Akik közül páran rám bízzák a kisebb-nagyobb titkaikat, ami fontos az életükben, hogy formáljam meg.
Szeretném ezt megtartani, és ugyanakkor a fejemben kavargó ezernyi ötlet legalább kis részét megvalósítani! Ez egyfajta önkifejezés, ami nekem öröm, de amivel ráadásul másoknak is azt tudok okozni!
5. … ez még jó kérdés… Az elsődleges prevenciót nagyon szeretem, dolgoztam is benne, illetve akár vegyíthetem is a kézművességet, a drótozást és a mentálhigiénét.

Még alakul… Adtam magamnak kis időt, a férjem, társam támogat benne, vannak céljaim, egy minimum, amit el szeretnék érni. Nem csak anyagilag. Látok pár lehetőséget, megteszem, amit lehet, amit tudok, aztán eldől, merre is visz az utam.

A keresztapám mondja mindig az Életről, hogy az ne csak sikeres, hanem sikerült is legyen. Igyekszem.