Meglepetéééés!

Avagy, amikor egy napban összesűrűsödnek a történések, s olyan emberek jelentkeznek egyszerre az életemben, s lépnek így tudtukon kívül kapcsolatba egymással, akik nem hiszem, hogy valaha is hallottak volna a másikról.

Pénteken történt, hogy bekopogtatott hozzánk a postás. Épp elért, mert a Sajtófotó kiállításra indultam. Kopogtatott, mert nálunk csengő híján nincs mit nyomkodni a falon, maximum lassan a szúnyogokat, de azok meg az akció után nem szólnak, inkább elhallgatnak.

Borítékot hozott, éreztem, hogy pufis mire gondolkodóba estem, mi a szöszt rendelhettem, amire nem emlékszem? :-o Kiderült, hogy Monica küldött nekem meglepetést és egy kedves Húsvéti üdvözlő lapot.

Gyöngyfűzéssel és fusing technikával készít ékszereket, a borítékban is 7 pici gyönyörű üveget küldött nekem. Csak úgy. Ő nyerte meg az ónix gyöngyös kis drótékszer medálkámat az itteni 100-as játékomnál.

Épp hogy csak meg tudtam csodálni a műveit, mert már késésben voltam. Egy volt cserkészemmel beszéltem meg időpontot a múzeum előtt. Niki az egyike azoknak, akiktől a legelső drótékszereimet kaptam.

A kiállításon hihetetlen fotókat láttam, sok belém is ivódott, kitörölhetetlenné vált, mély nyomot hagytak mennem. Voltak "könnyedebb" fotók is,vagy egészen viccesek. A sport kategóriánál a tavalyi Agár Világbajnokságról is szerepelt pár kép, amiről egy másik Mónika ugrott be. Ő agarakat tart, és a kérésére készítettem el az első agár medálomat, amit tudtommal ezen az eseményen is viselt.

Hazatérve este újabb levél várt, de elektronikus formában. Mónitól kaptam és egy ugyanolyan medált kért benne, amilyet Monica nyert, csak ónix helyett jáde gyöngyökkel. Jót kacagtam, mert a kör bezárult.

Mónikák, nagyon köszönöm!

A kis üvegekből már kitaláltam, mit készítek, de félek, csak az ünnepek után kerülnek sorra!